- Ez nagy dilemma.

- Micsoda? Mi történt?

- Hol voltál? Lemaradtál.

- Csak kiugrottam tejért.

- Hogy miért?

- Tej. Hallottál már róla?

- Igen, a tej nőstény emlős állatok tejmirigyeinek időszakosan kiválasztott váladéka, ami az utódok táplálására szolgál.

- Milyen tudományos…

- Minek neked tej? Te egy gondolat vagy, bizonyos személyiség jegyek összessége, nem valami fizikai lény, aminek szüksége van táplálékra.

- Ilyenkor mikor eszembe jut, hogy nálad a logikus és földhöz ragadt gondolkodás, mindig elcsodálkozom azon, hogy a humor mennyi kreativitást és fantáziát igényel. A humoros emberek tulajdonképpen elég tehetségesek.

- Szeretnéd tudni, hogy mi történt, vagy sem?

- Jól van, ne morgolódj már! Figyelek. Mi történt a tudatos énnel?

- Szerkesztő akar lenni.

- Ezt eddig is tudtam. Végülis jó ideje elhatározta már. Ott maradtam le, hogy épp gyakorlati helyet keresett.

- Igen és bár azt még nem döntötte el, hova akar jelentkezni, de most talált valami mást. Egy érdekes tanfolyamot.

- Nocsak! Szerkesztői tanfolyam?

- Igen. Meglehetősen jó lehetőségnek tűnik, hasznos tanulnivalókat ajánlanak és ráadásul nem az alapoktól kezdik, ami a legnagyobb pozitívum, hiszen már van gyakorlatunk.

- Mi az hogy! Mi akkor a bibi?

- A pénz. Elég sokba kerül. Őszintén szólva én nem is értem miért gondolkodik ezen. Nincs pénze rá, ráadásul abban sem lehetünk biztosak, hogy ez a tanfolyam mennyi új tudást tartalmazhat. Teljesen logikus a nemleges válasz.  

- Csupa sületlenségről beszélsz.

- Hogy mondod?

- Azt mondtam nevetséges a hozzáállásod! Ez egy kihívás, hiszen nem mindenkit vesznek fel! Megméretettnek és úgy dől el, hogy ki az a pár ember, aki tanulhat náluk. Mi más mutatná meg jobban, hogy érdemes erre a szakmára és meg tudja csinálni? Itt a lehetőség, meg kell ragadnia!

- De a pénz…

- A pénz nem érték te ostoba! A gyakorlat, a tapasztalat igen! A pénz másodlagos. Egyébként is lehet részletben fizetni. Ledolgozza!

- Persze, a munkába is te rángattad bele! Mert a tapasztalat ilyen jó és a tapasztalat…

- Mert az kell az élethez, nem az ostoba egyetem, ahol csak ül és magolja, amit kint az életben elsajátíthatna!

- Ezt már megbeszéltük és akkor én győztem, szóval kérlek ne hozd fel megint. Annál is inkább, mivel ez a helyzet teljesen más. Itt pénzről van szó, az pedig az én asztalom.

- Hát ebben nem értünk egyet.

- Mint ahogy másban sem.

- Kell neki ez a tapasztalat, hiszen még annyi mindent meg kell tanulnia, hogy jobb legyen!

- Tanuljon, de ne az egyetem rovására, ne a pénztárcája rovására.

- Hát nem érted, te ostoba nőszemély, hogy ez mennyire kell neki?!

- Ne ostobázz te őstulok, mert ha én is ordítani kezdek…!

- Na most már elég legyen! Döntöttem, köszönöm a segítséget.

- …

- …

- Segítettünk?

- Hiszen csak veszekedtünk.

- És megint nekiestem a logika hercegnőjének.

- Én pedig nem őriztem meg a hidegvérem a fafejjel szemben.

- Még hogy én fafej, te sokkal makacsabb vagy nálam!

- Attól, hogy nem hagyom, hogy minden kérdésben te dönts, még nem vagyok makacs...

- Mindenkiben vannak ellentmondások és kételyek. Egyszerűen csak nem szabad hagyni, hogy ezek ellepjék és uralják az ember életét. Ez vezet a bizonytalansághoz és a határozatlansághoz.

- Van aki nem képes erre.

- Pedig irányítani az életed nem veleszületett képesség, hanem egyszerű önismeret. Én ismerlek titeket és mivel szeretlek is, rendet tudok tenni köztetek és meghozni azt a döntést, ami mindannyiunknak a  legjobban megfelel.

- Vagyis akkor...

- Ó, szóval a döntésed akkor az, hogy...