- Ez nagy dilemma.
- Micsoda? Mi történt?
- Hol voltál? Lemaradtál.
- Csak kiugrottam tejért.
- Hogy miért?
- Tej. Hallottál már róla?
- Igen, a tej nőstény emlős állatok tejmirigyeinek időszakosan kiválasztott váladéka, ami az utódok táplálására szolgál.
- Milyen tudományos…
- Minek neked tej? Te egy gondolat vagy, bizonyos személyiség jegyek összessége, nem valami fizikai lény, aminek szüksége van táplálékra.
- Ilyenkor mikor eszembe jut, hogy nálad a logikus és földhöz ragadt gondolkodás, mindig elcsodálkozom azon, hogy a humor mennyi kreativitást és fantáziát igényel. A humoros emberek tulajdonképpen elég tehetségesek.
- Szeretnéd tudni, hogy mi történt, vagy sem?
- Jól van, ne morgolódj már! Figyelek. Mi történt a tudatos énnel?
- Szerkesztő akar lenni.
- Ezt eddig is tudtam. Végülis jó ideje elhatározta már. Ott maradtam le, hogy épp gyakorlati helyet keresett.
- Igen és bár azt még nem döntötte el, hova akar jelentkezni, de most talált valami mást. Egy érdekes tanfolyamot.
- Nocsak! Szerkesztői tanfolyam?
- Igen. Meglehetősen jó lehetőségnek tűnik, hasznos tanulnivalókat ajánlanak és ráadásul nem az alapoktól kezdik, ami a legnagyobb pozitívum, hiszen már van gyakorlatunk.
- Mi az hogy! Mi akkor a bibi?
- A pénz. Elég sokba kerül. Őszintén szólva én nem is értem miért gondolkodik ezen. Nincs pénze rá, ráadásul abban sem lehetünk biztosak, hogy ez a tanfolyam mennyi új tudást tartalmazhat. Teljesen logikus a nemleges válasz.
- Csupa sületlenségről beszélsz.
- Hogy mondod?
- Azt mondtam nevetséges a hozzáállásod! Ez egy kihívás, hiszen nem mindenkit vesznek fel! Megméretettnek és úgy dől el, hogy ki az a pár ember, aki tanulhat náluk. Mi más mutatná meg jobban, hogy érdemes erre a szakmára és meg tudja csinálni? Itt a lehetőség, meg kell ragadnia!
- De a pénz…
- A pénz nem érték te ostoba! A gyakorlat, a tapasztalat igen! A pénz másodlagos. Egyébként is lehet részletben fizetni. Ledolgozza!
- Persze, a munkába is te rángattad bele! Mert a tapasztalat ilyen jó és a tapasztalat…
- Mert az kell az élethez, nem az ostoba egyetem, ahol csak ül és magolja, amit kint az életben elsajátíthatna!
- Ezt már megbeszéltük és akkor én győztem, szóval kérlek ne hozd fel megint. Annál is inkább, mivel ez a helyzet teljesen más. Itt pénzről van szó, az pedig az én asztalom.
- Hát ebben nem értünk egyet.
- Mint ahogy másban sem.
- Kell neki ez a tapasztalat, hiszen még annyi mindent meg kell tanulnia, hogy jobb legyen!
- Tanuljon, de ne az egyetem rovására, ne a pénztárcája rovására.
- Hát nem érted, te ostoba nőszemély, hogy ez mennyire kell neki?!
- Ne ostobázz te őstulok, mert ha én is ordítani kezdek…!
- Na most már elég legyen! Döntöttem, köszönöm a segítséget.
- …
- …
- Segítettünk?
- Hiszen csak veszekedtünk.
- És megint nekiestem a logika hercegnőjének.
- Én pedig nem őriztem meg a hidegvérem a fafejjel szemben.
- Még hogy én fafej, te sokkal makacsabb vagy nálam!
- Attól, hogy nem hagyom, hogy minden kérdésben te dönts, még nem vagyok makacs...
- Mindenkiben vannak ellentmondások és kételyek. Egyszerűen csak nem szabad hagyni, hogy ezek ellepjék és uralják az ember életét. Ez vezet a bizonytalansághoz és a határozatlansághoz.
- Van aki nem képes erre.
- Pedig irányítani az életed nem veleszületett képesség, hanem egyszerű önismeret. Én ismerlek titeket és mivel szeretlek is, rendet tudok tenni köztetek és meghozni azt a döntést, ami mindannyiunknak a legjobban megfelel.
- Vagyis akkor...
- Ó, szóval a döntésed akkor az, hogy...